Vannak történetek, amelyekről úgy tudunk mesélni, mintha mi is a részesei lettünk volna. Minderre pedig talán az az egyetlen magyarázat, hogy a szóban forgó történeteket rendkívül sokszor olvastuk, mégpedig azért, mert már elsőre a szívünkig hatoltak. Az én egyik ilyen történetem az, amit Bálint Ágnes írt meg a „Cimborák” című meseregényében.
A cimborák egytől-egyig állatok, akik mind Szentmihály-pusztán élnek. Ide érkezik egy június végi délutánon főhősünk, Gücülke, a vörös cica, aki az adonyi hentesnél lakott korábban (így nem nélkülözte a finom falatokat), viszont nem volt része kényeztetésben, nem volt játszótársa, igazi cimborája. Ezért indult világgá. Cimborakereső útja elején az adonyi hajóállomáson a hátára vette egy liba, aki csapatával Habzsol Kácsa szülinapi uzsonnájára úszott a Dunán. Gücülke tehát partot ér Szentmihálypusztán, és hamarosan talál is magának egy cimborát, Naplopó Sündörgő, a sün személyében. Sündörgő nem akármilyen sün! Fején arany tüskék csillognak és ragyognak. Saját bevallása szerint ezért lett Naplopó, vagyis olyasvalaki, aki kerüli a munkát. Hiszen ott vannak a vagyont érő aranytüskéi, amikkel bármit meg tud vásárolni. Csakhogy a „bármi” – sajnálatos módon - Sündörgőnél szinte kizárólag a bort jelenti, amit csaknem mértéktelenül vedel. Annak ellenére teszi ezt, hogy komoly szívdobogása van a sok bortól, és tudja, hogy nagyon helytelen a mindennapos ivászat.
Gücülke, aki komolyan aggódik a különben igen derék és jószívű sünért, elhatározza, hogy leszoktatja a borivásról. Akkor is, ha ezzel komoly bevételtől fosztaná meg a Félfülű Nyúlékat, akiknek csárdájában Sündörgő borozgatni szokott, és ahová Gücülke elszegődik mindenesnek. Itt a csárdabéli kis szobájában találkozik Gücülke a Nefelejcsmanóval. A manó egy holdfényes éjszakán ugrik le arról a nefelejcs mintás tányérkáról, amit a vörös cicának Sündörgő ajándékozott. Nefelejcsmanó elárulja Gücülkének, hogyan szoktathatná le végleg a tányér segítségével Sündörgőt a borivásról. A cica mindent szépen eltervez tehát ( nyers sonkától madártejig), és már előre örül, amikor….
Amikor beállít a Félfülűék csárdájába a világ egyik leggonoszabb teremtménye: Nyaraló Nyúl. És ettől kezdve pokoli történetek sorozata indul be. Gücülke és Sündörgő számtalan szenvedésen megy keresztül, a vörös cicát még a csárdából is kidobják, a rabló, fosztogató, hosszúderekú menyétek is elrabolják. Váltságdíjul Sündörgő aranytüskéit kérik. Igen ám, de pont ezekre az aranytüskékre vetett szemet Nyaraló Nyúl is, aki sajnos fondorlatos módon a hatalmába keríti a borkedvelő sünt. Megkopaszodik-e végül Sündörgő, és, ha igen miért, igazi barát-e Tűzbarát, felhagy-e a rabló élettel Vérmegissza, a hosszúderekú menyétek egyike? Nos ezek nagyon fontos kérdések, de ígérem, mindegyikre választ kapsz Bálint Ágnes meseregényében. Mint ahogy arra is, miért lett félfülű a Félfülű Nyúl, és, hogy mit préselt le Félfülűné a „Káposztapille meséi” című könyvbe.
A válaszokat természetesen én is megadhatnám, hiszen, mint írtam, ez a történet olyan nekem, mintha együtt éltem volna át a hőseivel. Ám én azt szeretném, ha Bálint Ágnes mesélné el neked Gücülke, Sündörgő és a többiek kalandjait, amelyeknek a végén minden jóra fordul persze.


Bálint Ágnesről több regényt is lehetne írni. Hogy miért, te is megtudhatod az írónő honlapjáról, a www.balintagnes.hu –ról. Azért azt elárulom, hogy kedvenc családi meseírónk 1922. október 23-án született Adonyban. Bizony ott, ahonnét Gücülke elindult cimborát keresni. Janikovszky Éva ezt írta Bálint Ágnesről: „Csodagyerekként indult. Hatéves korában már meséket írt, tizenhárom éves volt, amikor első meseregényét folytatásokban közölte egy gyereklap. De ha őt kérdezi az ember, hogy mire a legbüszkébb gyerekkorából, mérget vehet rá a kérdező, hogy azt válaszolja: arra, hogy kilencéves korában átúszta a Dunát. Én azt tartom a legcsodálatosabbnak benne, hogy csodagyerekből csodafelnőtt lett.”
Bálint Ágnes találta ki nekünk a tévémacit, és rengeteg televíziós mesét, mesesorozatot. Több évtizedig volt a Magyar Televízió szerkesztője és dramaturgja, nagyrészt neki köszönhetjük, hogy Magyarországon megszületettek a gyerekeknek szóló tévéműsorok. És akkor még szó sem volt a rengeteg könyvről, amiket ő írt, és amiken már a szüleid is vidultak. Néhány ezek közül: Az elvarázsolt egérkisasszony, Tündér a vonaton, a Szeleburdi család (film is lett belőle!), Lepke az írógépen, Mi újság a Futrinka utcában? Mazsola, Brúnó kapitány, Labdarózsa, a 2000-ben megjelent: Vizitündér és vizimanó,na és a Cimborák, ami ugyanaz mint a Gücülke és cimborái. Szóval a történet ugyanaz, ám az eredeti cím a Cimborák, amiben a rajzok is Bálint Ágnes alkotásai. És aminek helyszíne is valóságos. Nem hiszed? Járj utána, és meg fogod találni Adony és Kulcs között. A neve: Szentmihálypuszta. És igen, az a csárda is létezik, amelyről Bálint Ágnes a Félfülűék csárdáját mintázta, és ahol egyszer nefelejcs mintás tányérról evett…